Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek. Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.
(József Attila: Isten)*
*
Attila Jozsef: My Lord
My Lord, I have seen your mountains
And so small am I
I would love to be great, like you are
To sit on your doorstep, my Lord
There I would place my heart,
But how would you like my tiny heart?
in the throb of your immense mountains
his faint stuttering is lost
And under my bed the sorrow sleeps:
Why can I not do it much better?
Like the mountains and the grass
In their hearts, beautiful green flames burn
so as all the tired beetles find their way back home, at dusk
And with open palms, knee-deep in babbling tranquility
there you stand at the end of their road -
I dare not to interrupt you, my lord,
You pass by over our little flowers.
---
-Ray,I luv u and köszike :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése