Francois Villon: Ballada a senki fiáról
"Mint nagy kalap borult rám a kék ég
És hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott álak között kivert az éhség.
S halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam csak cserepek hulltak
a szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s lehelletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már az áldott napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva s leköpve mindenütt."
(...)
Ford.: Faludy György
****************************************************
Francois Villon: Ballad of the nobody's son
"Like a big hat, cover me the blue sky
and only one real friend: the mist.
Near rich tables beaten me the esuriency
And near hot fireplaces kill me the feezing.
Whither im move, just shrapnel far and near
My lips full with dirt
Near my route fallen roses only
And less the colors of summer trought my breath.
Im no understand the blissful sunligh
Like in my shoulder too
I'm, that crosswalk all the hells and heavens
Endued and hated ewerywhere."
(...)
Hungarian translation: George Faludy (genius-poet of the modern hungarian literature)
((english retranslation: ... ))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szép ez a vers.
VálaszTörlés